Győri Nemzeti Színház: Káin és Ábel
Ha az utóbbi 5 év TIE, tantermi és osztálytermi előadás-kínálatát végigveszi az ember, rengeteg, a család témakörét érintő, annak történéseit és érzelmi viszonyulását feldolgozó darabbal találkozunk.
Míg a szülők fejünk feletti kiabálása, majd ki nem békülése vagy kibékítése, illetve a szülő-gyerek kapcsolatok széles spektrumban zajló konfliktus-fortyanásai terítékre, elemzésre és kitárgyalásra kerülnek, a testvérkapcsolatok bonyolult egyenrangúságuk miatt kevéssé szerepelnek a palettán.
És ne feledjük el a testvértelen gyerekeket, akikről azért merek szabadon írni, mert ha nem színházi nevelési szakember vagy rendező vagyok, akkor egy egyke kisfiú anyjaként is próbálok helyt állni. Az egyedül felnővő gyerekek is éreznek testvéri érzéseket, a szó, amit a francia forradalom óta olyan kedves nekünk használni, a testvériség is ezt jelenti… A téma tehát mindenkit érint.
Míg az eredeti drámai alapmű: Sütő András drámája arra a kérdésre keres választ a történelem és a mitológia segítségével, hogy a mai ember — egyén és közösség egyaránt — milyen magatartással teljesítheti ki önmagát úgy, hogy a saját nembeli lehetőségeinek megvalósításával a nagyobb közösség s az emberiség fejlődését is szolgálja, addig a mi előadásunk fókuszában egy közérthetőbb kérdés áll: MEDDIG TARTOK ÉN, ÉS HOL KEZDŐDIK A MÁSIK?
Pedagógiai szempontból a következő fókuszokat ajánlom a TESTVÉRSÉG témakörében:
- Kik vagyunk mi egymásnak?
- Mi az, amit elvárhatok magamtól és a testvére(i)mtől ebben a kapcsolatban?
- Kit szeret jobban Anya és Apa?
- Mit jelent az, hogy „egy életre megmaradunk egymásnak”?
- Mit jelent a testvériség érzése?
- Ha nincs testvérem, az hogyan befolyásolja az életemet?
- Hogyan igazodjak mások testvéri kapcsolataihoz?
Miközben az etikus-emberi magatartás olyan modelljeit keressük, melyek általános érvényűek, az egyén és közösség viszonyát, az egyén és egyén viszonyváltozásait mutatjuk meg, olyan megoldások fellelésével, amelyek egyén és közösség gondját egyszerre oldhatják meg.
