A közönség bejövetelekor már interaktivitásba kerül a ligeti svihákkal, a szoknyapecérrel, Liliommal. A színpadon egy rendőr felügyeli, hogy minden szabályosan történjen a körhintán. Liliom észreveszi Julit, a kis cselédet, szinte egyből megtetszenek egymásnak. Liliom újra és újra marasztalja a naiv lányt, sokak kárára, hisz a körhintán egyre kevesebb ülőhely van. Ezt a rendőr megelégeli és végleg eltiltja Julit a játéktól. Liliom ezt nem engedi és kihajítja a teremből a rendőr bácsit. Juli visszavonhatatlanul beleszeret a csibészbe, aki nem adja magát olyan könnyen. A szerelemből házasság lesz, a házasságból terhesség és annál nagyobb pénztelenség. Liliom nem találja a helyét a világban, szereti Julit, de nem bírja elviselni, hogy a ligeten kívül nincs számára hely a társadalomban és hogy ezt kompenzálja, olykor-olykor elveri szegény Julit, aki mindvégig kitart szerelme mellett. Liliom elhatározza, hogy pénzt lop, de elbukik és saját kardjába dől, öngyilkos lesz, mindezt játékosan a közönség segítségével próbálja bohócunk megkísérelni kis rugós késével. Miután nyugovóra tér a közönségnek lehetősége van véleményt formálni róla az eddig látottak alapján és Juli könnyfakasztó bucsú monológja után a holttestre terített baldachinra rakni a cetlire írt gondolatot, ha még a halálakor is igaznak vélik azt. Liliom a purgatóriumban kel fel, ahonnan egyből visszatér a földre, hogy a kislányával találkozzon, akivel valami jót kell tegyen, de erre képtelen, mert az egoja megint közbe szól. Végül Juli látványa felébreszti benne a szerelmet, ekkor őszinte megbánást, szeretetet tanúsít élete párja előtt, majd az őrangyal katartikus dalra fakad és elülteti a közönség szívében a reményt és az igaz szeretet érzetét.
