Megosztó, a saját műfaja elleni merényletként aposztrofálták annak idején Tóth Ede népszínművét, A falu rosszát.
A Nemzeti Színház pályázatán nyertesként megjelenő mű, mégis a mai napig húsbavágó aktualitással bír, ezért is döntöttem úgy, hogy az előadás létrehozásával szeretnék foglalkozni. Számos kérdést felvet, amik úgy hiszem, nem csak engem foglalkoztatnak, hiszen ha körbe tekintünk, mi sem lehetünk mások bizonyos helyzetekben, mint a falu rossza. A kérdés már csak az, miért is nyilvánítunk ki valakiről ilyen határozott véleményt, mik indokolják akár szűkebb környezetben is az ellentétek kialakulását? Tudom, ezek igen nehéz kérdések, és adott esetben a fiatalok elé tárva, nem feltétlenül részesülne befogadásban. Viszont Örkény István feldolgozása egy olyan szövegkörnyezettel bír, mely mégis arra késztet minket, hogy mosollyal az arcunkon tegyük fel akár csak saját magunknak is ezeket a kérdéseket. Abszurd humorral van átitatva a történet, néhol már a szürrealitás határát is súrolva, de ha belegondolunk, ez nem is baj. Hiszen mennyi impulzus ér minket naponta, vagy akár csak gyermekeinket? Ha ezt a fajta szokatlant kínáljuk, elnyerhetjük a fiatalok figyelmét és átélhetik a katarzis élményét, ami talán már kezd kiveszni.
A történet egy falun belül enged betekintést a vidéki magyarság életébe és mégis milyen érdekes, én fővárosi emberként, ugyanazokat az érzéseket éltem meg, mint Göndör Sándor a darab címszereplője. Tudok vele azonosulni bánatban, örömben, és olvasóként megértem néhol az indulatait. Kitárulkozik előttünk egy mások által rettegettnek mondott egyén és láthatjuk, hogy még ő is tud szeretni, bár nem a legjobb módokon adja ezt tudtul. Nem bír megbékélni a szakítással és elfogadni, hogy volt kedvese Tercsi már mást szeret. Eközben számtalan humoros szál bonyolítja a történetet. Úgy gondolom ez remek kórkép, ami társadalmi helyzettől függetlenül befogadásra tud találni.
Célunk a gimnáziumi korosztály bevonása, adott esetben az iskolán belül megvalósítani az előadást akár tantermi keretek között is. Másfél órás közös élmény mentén nézhetünk magunkba, ismereteket szerezve saját hagyományinkról, szokásainkról a legautentikusabb környezetben. Komplex előadást szeretnénk, úgynevezett műhelymunkával létrehozni közösen, ahol a zene, a tánc is megjelenik, ezáltal igazán sokrétű élménnyel gazdagodhatnak a fiatalok. A díszletben is kívánjuk erősíteni az élményt, egy igazán többfunkciós „szerkezet” segítségével, amely adott esetben tud funkcionálni házbelsőként, de létre lehet hozni egy nagy keretet is ahol például azt láthatjuk, hogy az elkeseredett emberek a kútba vetik magukat. Bizonyos helyzetekben vásári komédiára emlékeztető bábjáték is megjelenik a díszletben, amit kis ajtók biztosítanak majd. Törekszünk a szállíthatóságra, így gondoskodunk a díszlet megfelelő bonthatóságáról. Szerintem ez a történet egyfajta összekötő lehet a fiatalság és a színház között, ráadásul nem felejtkezik meg arról, hogy nem vagyunk egyedül a nehéz helyzetekben éljünk akár Magyarországon, akár a Kárpát-medencében egyaránt.
Szilvási Dániel az előadás rendezője
Szereposztás:
Feledi Gáspár/Gonosz Pista Madár Tamás
Boris/Sulyokné Burák Dóri
Lajos/Néző/Igazgató Farkas Bálint
Bátki Tercsi Szuromi Bernadett
Göndör Sándor Bergendi Áron
Finum Rózsi Dunai Júlia
Konferanszié Ficsor Milán
Tóth Ede: Szilvási Dániel
Csapóné x
Tarisznyásné x
Sulyokné x
Zeneszerző: Babcsán Bence
Korrepetítor: Vanya-Lőrincz Veronika
Díszlet, Jelmez: Heim Fanni Alexandra
Kivitelezés: Kalácska Gábor
Asszisztens: Szarvas Vica
Dramaturg:
Rendező: Szilvási Dániel
LUDWIG TRUPP